A kanonizált tudomány egyetért abban az axiómában, hogy a világegyetem tágul. Ezt mi, földi emberek nem érzékeljük a mindennapjainkban. Honnan származik tehát ez az ötlet a tudósok részéről?

Amikor elkezdték távcsővel a távoli csillagokat, galaxisokat tüzetesen megfigyelni, akkor csakis egyetlen jelenség, a csillagról hozzánk érkező fény lehetett a vizsgálat tárgya. Színkép elemzéssel vizsgálták ezt a fényt. A színkép vonalak rengeteg információt tartalmaznak arról a csillagról, ahonnan kiindult ez a fény. Ezen az irdatlan hosszú úton és időn át, amíg hozzánk elért a fény, meg is változhatott. Ez a változás azt mutatta, hogy minél távolabbról jött a fény, a színképe annál inkább a vörös fele hajlott, mert a fény hullámhossza megnyúlt, csökkent a frekvenciája, 

A tudósok egyöntetű véleménye szerint ezt a vöröseltolódást a Doppler effektus miatt érzékeljük. Azt jelzi, hogy a távoli csillag a fénysebességhez mérhető nagyságrendű sebességgel távolodik tőlünk, tehát tágul a világegyetem.

Ennél a hihetetlenül hangzó és nyakatekert magyarázatnál azonban sokkal pofonegyszerűbb oka van a jelenségnek. 

Amikor a világ teremtésekor Isten sokáig időzött a jégkorszakban, akkor arcüreg gyulladást kapott. Ezért kell infralámpáznia. Ennek vörös fénye interferál a távoli csillagok fényével. Tudományosabban: