Egy alkalommal Popper Péter beszélgetett Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte:

– Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat.

– Miért utálsz, János?

– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása.

Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik.

A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

A kanonizált tudomány egyetért abban az axiómában, hogy a világegyetem tágul. Ezt mi, földi emberek nem érzékeljük a mindennapjainkban. Honnan származik tehát ez az ötlet a tudósok részéről?

Amikor elkezdték távcsővel a távoli csillagokat, galaxisokat tüzetesen megfigyelni, akkor csakis egyetlen jelenség, a csillagról hozzánk érkező fény lehetett a vizsgálat tárgya. Színkép elemzéssel vizsgálták ezt a fényt. A színkép vonalak rengeteg információt tartalmaznak arról a csillagról, ahonnan kiindult ez a fény. Ezen az irdatlan hosszú úton és időn át, amíg hozzánk elért a fény, meg is változhatott. Ez a változás azt mutatta, hogy minél távolabbról jött a fény, a színképe annál inkább a vörös fele hajlott, mert a fény hullámhossza megnyúlt, csökkent a frekvenciája, 

A tudósok egyöntetű véleménye szerint ezt a vöröseltolódást a Doppler effektus miatt érzékeljük. Azt jelzi, hogy a távoli csillag a fénysebességhez mérhető nagyságrendű sebességgel távolodik tőlünk, tehát tágul a világegyetem.

Ennél a hihetetlenül hangzó és nyakatekert magyarázatnál azonban sokkal pofonegyszerűbb oka van a jelenségnek. 

Amikor a világ teremtésekor Isten sokáig időzött a jégkorszakban, akkor arcüreg gyulladást kapott. Ezért kell infralámpáznia. Ennek vörös fénye interferál a távoli csillagok fényével. Tudományosabban: 

Poliamor lettem, polifoam imádó, és nem félek egyszerre többet szeretni. A több a jobb! A nagyobb, a puhább, a vastagabb a jobb. A többrétegűbb! A hosszabb a jobb. És több!  Minél több, annál jobb.

Egy ködös hajnalon kezdődött...

... és máig is tart. Egyelőre hárman vagyunk. De már felregisztráltam egy polifoamkeresőre.

Tizennyolc év nagy idő! Ez a blog is megszületett, botladozva felállt, végigülte az iskolapadokat és sikertelenül érettségizett. Ahogy egy igazi kudarc bloghoz illik. 

Felnőtt, majd aztán el is bukott egy generáció a blog 2002-es indulása óta.  Sokan megírtátok a kudarcaitokat, a nyolcszáz körüli posztban és a több tízezer kommentben. Most, hogy ilyen sikeresek lettünk, a kudarc történet végére is értünk.

Mindenkinek boldog, sikerekben gazdag másvilági életet kívánunk:

Előd és Szandi, na meg Morzsa kutya.